Mézelővé lesz bennem minden szavad,
kalász-érett szád aratást csepeg,
folyton növeszted aranyszálú hajad,
veled az idő áll, kor nem ketyeg.
Akkor, amikor szerelmes vagy
Amikor érzed,hogy üres vagy,
amikor lényed szüntelenül mar,
amikor a lélek könnyet fakaszt,
amikor a test görnyedve takar,
amikor is nem hagyhatod magad.
Belém ölöd magad
Tátongó szakadékként állok,
most belém húz nemrég-vak szemed,
csak perem-ölelésedre várok,
félreismertél, félve ismertelek.
Vágy-szonett
Mikor már nem vágyod annyira csókom,
szemtüzed elillan testem vonalán,
mosolyod csak kiéhezve falhatom,
veled-gyönyöröm szép lassan… tovaszáll.
Hervadó kapcsolat
Kezdi már,
Kezdi már életének utolsó perceit.
Hervad már,
Hervad már, s egyre keserít.
Bűnös szerelem
kibontott szárnyú bűnös angyalok,
vétkeitek lepelként suhantak a harmatos szívbe,
görcsökben kusza, botor alkonyok
csókoltak fonnyadtan bele a szerelemízbe…
Ilsa és Rick
Egy hónap, mikor kocsmámba tértél,
fekete-fehér, forró december;
s míg a karjaim közé aléltál,
a padlón rőt szívünk szertehevert.
Lopva
Csak bújva,
hogy senki se lássa.
Csak súgva,
hogy senki ne hallja.
Csak titkon,
hogy senkit ne bántson.
Csak dalban,
csak versben,
hogy senkinek ne fájjon,
ha egymást ölelni jó.
Meghalva a karjaidban…
ott álltam, s könnyek közt néztem tehetetlenül, hogy eljő a kegyetlen és végtelen pillanat…
láttam szemeit lehunyva arcára mosolyt sző az ernyedés, s hogy a lelke szép lassan itt hagy…
búcsúzott volna de fájdalmadban már elhalt a hang… elhalt a szó, s a halk suttogás,
vigasztaló szavaim szelleme még szállt egy kicsit a szobában, majd köddé vált ,mint egy látomás…
Emléked!
Mint féltett kincset őriztelek Téged.
Bár nincs velem, már csak emléked.
Szó nélkül elmentél, itt hagytál!
Még csak el sem búcsúztál!