Horosnyi Sándor



kibontott szárnyú bűnös angyalok,
vétkeitek lepelként suhantak a harmatos szívbe,
görcsökben kusza, botor alkonyok
csókoltak fonnyadtan bele a szerelemízbe...

Horosnyi Sándor szerelmes verse



szeressél, angyalom, ahogy én szeretlek,
adj helyet szívedben az én szerelmemnek...
fogadd be a lelkem, mint magot a lágy föld,
vagy a rügyfakadást napfényben úszó tölgy...

Horosnyi Sándor szerelmes verse



úgy érzem, elvesztem...
hullámok fodrozta óceán szemedben,
s a láthatár mélyében ott fénylő angyali lelkedben...

Horosnyi Sándor szerelmes verse



úgy lebegnék tollként a tavaszi szélben,
ragyogó csillagként künn a sötét éjben,
mennyei illatként a rózsa szirmában,
friss kávé gőzeként, melletted az ágyban.

Horosnyi Sándor szerelmes verse



Izzik az égbolt kék íriszed tükrében,
Lágy mosolyával a pirkadat fényében,
S a születő könnycsepp is érzem, hogy mily csodás.

Horosnyi Sándor szerelmes verse



Egy végtelen csók vagyok, mely hévvel csattan ajkadon,
a hozzád érő puha kéz, mely végigsimít hajadon.
Az izzó vágy mely a szívedben lángban égő tüzet szít,
egy megérintő napsugár, mely keserű, de édesít.

Horosnyi Sándor szerelmes verse



szeretlek...
mint mezőn nyíló pipacsok piros palástját az arany kalászok között,
melybe égszínkék búzavirágok csodásan lengedező mintája költözött,
mint fuvallat keltette hullámokat melytől kecsesen ringanak a habok,
mitől a tengerbe merülő alkonyat mámorában úszva, úgy döntök, ma éjjel itt maradok...

Horosnyi Sándor szerelmes verse



ott álltam, s könnyek közt néztem tehetetlenül, hogy eljő a kegyetlen és végtelen pillanat...
láttam szemeit lehunyva arcára mosolyt sző az ernyedés, s hogy a lelke szép lassan itt hagy...
búcsúzott volna de fájdalmadban már elhalt a hang... elhalt a szó, s a halk suttogás,
vigasztaló szavaim szelleme még szállt egy kicsit a szobában, majd köddé vált ,mint egy látomás...

Horosnyi Sándor szerelmes verse

Tartalom átvétel