Horosnyi Sándor

Meghalva a karjaidban…

ott álltam, s könnyek közt néztem tehetetlenül, hogy eljő a kegyetlen és végtelen pillanat…
láttam szemeit lehunyva arcára mosolyt sző az ernyedés, s hogy a lelke szép lassan itt hagy…
búcsúzott volna de fájdalmadban már elhalt a hang… elhalt a szó, s a halk suttogás,
vigasztaló szavaim szelleme még szállt egy kicsit a szobában, majd köddé vált ,mint egy látomás…

vers folytatása >>>