úgy lebegnék tollként a tavaszi szélben,
ragyogó csillagként künn a sötét éjben,
mennyei illatként a rózsa szirmában,
friss kávé gőzeként, melletted az ágyban.
hattyú tükörképe lennék én a tavon,
napfény csillogása a frissen hullt havon,
fülbemászó dallam, mi száll szellő szárnyán,
eső után csodás, tündöklő szivárvány.
szárnyalnék az égen mint tejszínhab felhő,
és kis vándormadár kit ölel az erdő,
vagy a kósza vágyak keltette szenvedély,
tenger morajában, ha ránk borult az éj.
válnék szőlőszemmé, ki olvad a szádban,
és a legszebb ábránd álmod világban,
vagy érzések szőtte őszinte szeretet
ki megérdemli a csodás szerelmedet…