Most karodba bùjnék, mint annyàhoz a gyermek,
nem hiànyzik semmi csak szorosan ölelj meg.
Az egèsz vilàg ott van… a Te karjaidban,
nincs amire vàgynék most…. ennèl jobban.
Hiába
Nekem igérted e szerelmes éjszakát,
karod mégis ma éjjel mást ölel át.
Egyedül fekszem jéghideg àgyamon,
és sakàlként üvölt bennem a fàjdalom.
Futnék
Most csak mennék, futnék a nagyvilágba,
hogy csalódott lelkem senki meg ne lássa.
Ne lássa senki könnybe lábadt szemem,
mert becsapott újra hőn szerelmes szívem.
Csend.
Sokat mondó csend lepi be a teret,
rohanó másodpercek hada édesen szendereg.
Megállt az idő, s a tér is végtelen,
mert karodban tartsz, itt vagy velem.
Ez egy más világ,csak mi ketten látjuk,
Úgy szeretném
Szeretném szerelmem szívednek adni,
megmaradt életem kezedbe rakni.
Szeretném kincsként őrizni szívedet,
és hallani közelről, szívverésedet.
Simogatni éjjel, csókolni nappal,
Még fáj
Miért fáj a lelkem,hisz nem is egy szervem,
miért kószál a fájdalom még mindig bennem?
Miféle betegség ez mire nincsen gyógyszer,
vagy legalább valami jól bevált módszer.