Elhagyott szerelmes
Szerelem legyen a kegyelem
Nem lehet, hogy bárki közénk álljon
Szeretem! Ezt meg nem engedhetem!
Mondanám, hogy hallgass te is a szívedre
Ha mondom, bíz, én azt teszem
Mert a szíve én vagyok és maradok,
Szemed szemem víztiszta tükre,
Melyben az éj csillaga ragyog,
S ha egyszer elalszik örökre,
Majd te is becsukhatod.
Szívem nyugtát ma sem lelte
Sokszor így ért a napkelte
S most itt ülők a szalag előtt
S rád gondolok e délelőtt.
Nekem igérted e szerelmes éjszakát,
karod mégis ma éjjel mást ölel át.
Egyedül fekszem jéghideg àgyamon,
és sakàlként üvölt bennem a fàjdalom.
Most csak mennék, futnék a nagyvilágba,
hogy csalódott lelkem senki meg ne lássa.
Ne lássa senki könnybe lábadt szemem,
mert becsapott újra hőn szerelmes szívem.
Minap sietve suhantál el mellettem
lehajtott fővel
talán bánt a magány, vagy félsz tőlem
mert visszakérnélek
már nem nézek szemedbe oly rég
ne félj, ne kerülj
Magány sivár óráiba,
Helyemet én nem lelem.
Nincs lelkemnek maradása,
Vissza soha nem tére.
Ki szerelmes, nem tudja mit csináljon,
Ki szerelmes, nem tudja mit lépjen,
Csak egy dolgot tud a világon,
Kit szeret, s hogy kivel éljen.
