Mint villámcsapás

Mint villámcsapás jelentél meg az utamon,
Szívem perzselve mintha nem lenne írgalom.
A sorsom talán csak játszott kicsit velem,
Ismét sebet ejtve már így is vérző szívemen.
Elhitetve velem,hogy a boldogság kapuja,
Megsebzett szívemnek van most nyitva.
De mire odaértem a kapu éppen bezárult,
Egy apró résen kis boldogság csordult.
De sajnos nem annyi mi elég lenne egy életre,
Csak annyi mi elég volt szemvillanásnyi időre.
Így ismét a magány és szomorúság uralkodik,
Szívemen egy újjabb seb nyílt és vérzik.
Vajon vár-e rám boldogság azt nem tudom,
Kijelölt utamat ismét egyedül folytatom.
Talán jön majd valaki ki szívemet gyógyítja,
És magával majd a boldogságot is hozza.
Bár ennyi seb után már félek újat szerezni,
Marad magányom,nem fogok többet szeretni.