Nem vagy most itt velem ölelő karomban,
Nem segítesz most rideg magányomban.
Messze vagy most tőlem,szívemnek távol,
Siess hozzám kérlek hiszen nagyon hiányzol.
Szomjazó ajkam már vágyik forró csókjaidra,
Érted remegő testem pedig ölelő karodba.
Puha érintésed mely simogatja az arcomat,
Hallani szeretném ismét az édes hangodat.
Csodás szemeid tüzében szeretnék elégni,
Arcodat simogatva csendben téged nézni.
Hallani szeretném tőled,hogy szeretlek téged,
Magányos szívemnek kérnék nálad menedéket.
Lelkem lelkeddel kezdene egy örök táncba,
A magányt elsöpörve mi az útjukat állja.
Addig megyek nyomodban míg ismét rád nem lelek,
Hiszen téged az életemnél is jobban szeretlek.
Subscribe
0 hozzászólás