Forró homokú tengerparton sétáltam,
Meleg szellő fújt, s lengette kaftánom,
Kendőmet fújta a tenger felől jövő hűs szél,
Valamit súgott, ami a lelkemig ért.
Elcsókolatlatlan csókok, átöleletlen ölelések
Megint a jól ismert álmomban vagyok,
Ahol ismersz, szeretsz, veled együtt vigadok.
A Nagy ház folyosóin kereslek,
S te találsz meg az egyik teremben.
Karodat érzem, átjár a régi jó ölelés,
És az egyre erősebb szívverés.
Máslét az éj
Cinkosod vagyok az éjben, s te az enyém!
Szolgálóm vagy, s én a Tiéd!
Vörös ruhás éji vámpírod, ki szomjazva várja jöttöd,
Ha alászáll az éj édes színe,
Erőtlen asszonya az éjszakának,