Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem,
Előttem most is úgy vagy,
Szemeid rám ragyogva nevetnek,
Én soha nem engedtem volna el kezedet,
Szíved ha vérzik
Szíved ha vérzik
Ha nem fáj,
Nem is vérzett szíved igazán!
Feledni, nem lehet soha talán
Mikor hangod dalként játszott nekem,
S egyedül neked dobogott a szívem,
Szerelem
Kedvesem! Te sokkal több vagy nekem,
Az életem, csak jelkép melletted
Amióta megismertelek tőled függ lélegzetem,
Lelked, szád, szemed egy fénysugár
Hangod egy mennyei tündöklés éneke,
Ölelj, szeress
Lépcsőkön rohansz le elém
Lábaid hangja dobol, zenél
Kíváncsi vagy rám, ez az első
Mert még nem láttál sehol
Lépteidből ítélve gondolom
Csodálatos lesz! Nem tudom,
Lépcsőfordulóban feltűnik
Alakod, már tudom, akarom
Faház
A természet ismert tisztelt, hódolt nekünk
Várt bennünket csoda faházunk, virágos kertünk
Szerelmünknek csendes szigete,
Olyan volt, mint ha haza mennénk
Tavasszal a bejáratnál virágok nyíltak
Illatjukkal köszöntöttek, mosolyogva hívtak
Virágom
Nevetésed mosolyod többet ér a napnál,
Kertem virágai mindent meg adnák,
Ha szépségedből nekik többet adnál
Legszebb világaimnál is, te vagy a legszebb
Ölelésed közben nyakadhoz bújva
Magamba szívom illatod újra és újra
Ha távolodom tőled, levegőért kapok
Vigyázok rád
Megjelenésed oly kecses,
Vakító fényességgel érkezett,
Kitárt karokkal jössz felém,
Hozzám bújva szorosan fonod körém,
Lehet, hogy csalóka álom!
Mivel szerelmes szívemet táplálod,
Ha én rózsa volnék (2)
Ha én rózsa volnék…
Verset hozzád ezret írnék,
Rád vigyáznék, tüskétlen lennék
Szerelmes verseim könyvbe vésném,
Illatomat csak te lélegeznéd,
Elengedlek
Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem
Előttem most is úgy vagy
Szemeid rám ragyogva nevetnek
Én soha nem engedtem volna el kezedet
Szerelmes percek
Szerelmes percek, szálló gondolatok
Megállítanám, hogy ne menjen tovább
Térdeidet átkulcsolva csókolnám,
Rád figyelve lesném ajkad, némán