Eljött az idő, ami a változást hozza
A sok taszító szó még csak fokozza,
Mit jelentettem neked az évek során!
Egy eszköznek véltél, nem ember gyanánt
Érzelem, nem is volt benned soha talán
Szerelem, előszőr azonosultál vele, szívem oldalán
Gyakoroltál rajtam, mint kisiskolás a technikai órán
Mit számított neked, a szerető szív mit érez
A másik szív szerelemtől, vagy bánattól vérez
Ha fogtad a kezem, mint ha vakvezető lennél
Mellettem úgy lépkedtél, észre sem vettél
A közömböségeddel egy életet keserítettél,
Szavaid gúnyból, nem szerelemből fakadtak
Te sem tudod, ezt a kapcsolatot miért akartad
Szerelem, nem volt benned semmi érzelem
Hogy nem hallottál róla, nem tanították neked?
Pedig az élet iskoláját keményen kijártad,
Bizonyára voltak olyanok is, akik csak jót kívántak
Az már baj, hogy őket sem vetted emberszámba
Lehoztam neked néhány csillagot az égről,
Hogy mellettem tündökölj, még fénysebben ragyogj
Mégis, olykor arcodra fagyott a mosolyod
Írhattam neked őszinte szerelmemről könyvemet,
Fel sem fogtad, hogy szemem szerelemtől könnyes.