Fekszem a réten, az eget nézem
Behunyom szemem, és a csókod érzem
Markolom a füvet, mintha a kezed lenne
Üresek a napjaim, megőrülök benne.
Sóhajom az ég felé,magasan száll
Nélküled én…
Mint virág,mi vázában kókad,
Hó,ahogy a tavaszi fénytől olvad,
Mint romvár,hol ember már nem jár,
Madár,ki üres fészekre száll,
Mint a Hold,mi csillag nélkül marad,
Akarlak
Szeretni akarlak, ölelni,érezni
A vágyaim lassan nem tudom fékezni
Puha bőrödet simítva csókolni
Testeddel-lelkeddel egybeolvadni
Szívednek verését szeretném hallgatni
Álmodat vigyázva
Halkan szuszogsz, én nézlek Téged,
Jóleső érzés, most valóban élek,
Piheként testedet simítom végig,
Bájos arcodat a csillagok is nézik,
Álmodat csókolva öllek át,
És életem végéig vigyázok Rád.
A tavasz
Ezernyi virág nyílik a réten,
Ringadoznak a tavaszi szélben,
Táncra kéri fel őket a Nap,
Sugarával közben szirmokat simogat.
Kóborló felhők egy jelre várnak,
S a mezőre hullva életté válnak,