Nélküled én…

Mint virág,mi vázában kókad,
Hó,ahogy a tavaszi fénytől olvad,
Mint romvár,hol ember már nem jár,
Madár,ki üres fészekre száll,
Mint a Hold,mi csillag nélkül marad,
Nap,ahogy a felhők között ragad,
Mint erdő,mi baltától gyérül,
Remete,ki magányába vénül,
Mint álom,mi ágy nélkül ér,
Mező,mi a kaszától fél,
Mint a patak,mi többé nem ered,
olyan lennék én Nélküled.