A szemed

Nagy, mély szemed
reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égén
S kezemben búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed
reámragyog sötéten
S már fényes szívem zőldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a
csillagkörök.

Nagy, mély szemed
reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva
dübörög.

1922. dec.28.