Érzem, hogy ízét magába önti a hódolat,
miként felszínre hozva házsártos hátát,
megszűnik a gondolat.
Szelet a sorsból
Gyászolni mit sem ér,
hisz még nincs vége.
Egyenlőre számunkra szűkös a közös tér,
a jövő nekünk macskaköves utat ígér.
Eljő majd az a pirkadat,
mikor testünk összesimulva ébred,
Pok Ól
Az ér duzzad homlokon,
zsivaj hangja kelt,
elhalasztva a létet
a tér elém falat emelt.
Az örökkévalóságig
Nézni az égi tested,
felemésztve az érzelem,
visszaragyog minden égitestet.
Elmélyülve tekintetedben,
széttárva meztelen sejtjeim,
mágnesként vonzottak könnyet szemedben.
Szépnek tűnő imádság
Illatot lehelt Rád a tavasz,
elillant a rideg mozdulatlanság.
Elméd és tested között hajszálnyi arasz,
hogy merj cselekedni.
Nem értesz engem még mindig,
próbálsz megfejteni.
Felmásztam, és leestem
Elmész a tájat kémlelve,
fel szedsz egy tolvajt,
kinek elveszett a kegyelme.
Érintesz egy csomópontot a szíveden,
mielőtt megfejtenéd értelmét,
egy szellő elrepít egy nyálas felületen.
Elillantam egy pillanatra
Elillantam egy pillanatra,
egy el nem múló örökkévalóságba,
de ne félj, mindjárt jövök,
a pillanat még vár magára.
Küldöm
A múlt hatalmát még mindig érzem,
éget a fantázia, pezseg a vérem.
Elillant szép pillanatok sora,
meg mérgezte a tudatlanság.
Miért nem láttál Te ostoba?