Elmész a tájat kémlelve,
fel szedsz egy tolvajt,
kinek elveszett a kegyelme.
Érintesz egy csomópontot a szíveden,
mielőtt megfejtenéd értelmét,
egy szellő elrepít egy nyálas felületen.
Elmélyülve az egoizmus rabjaként,
egy fára kiabálva felmászol,
és arcra esel a pocsolyába önmagad foltjaként.
Subscribe
0 hozzászólás