Amikor nem tudok verset írni,
elég, ha rád gondolok,
kezembe fogom legszebb tollam,
s egy köteg papírlapot,
az elsőre kanyarítom
neved betűjelét,
máris dől belőlem a szó,
folyamként áradva mesélem,
Válasz
Kérded, hogy miért
hogy miért szeretlek?
Magam is ebben sínylődöm,
mért is pont te?
Eszembe jutott
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szívem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Szerelem
Kedvesem! Te sokkal több vagy nekem,
Az életem, csak jelkép melletted
Amióta megismertelek tőled függ lélegzetem,
Lelked, szád, szemed egy fénysugár
Hangod egy mennyei tündöklés éneke,
Őrizlek
Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég…
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Álomvigyázó
Ugye jössz minden reggel?
Ugye jó éjt kívánsz csókolva?
Kérlek őrizz kék szemeddel,
Míg letelik az a pár óra.
Amíg álmom vigyázod,
Minden nyugodt, tökély,
Gyönge karod kitárod,
Ébredő érzékek
Csillagkárpitos éjvarázs,
holdfény, ezüstös ragyogás,
kacagó széllel szárnyalás,
halkan suttogott vallomás.
Rendhagyó Valentin-nap
Elmondanám neked újra meg újra
reszkető hangon, csakis neked súgva,
szívemben tiéd az örök szerelem,
jéghideg fejfádra is ezt lehelem.
A mi dalunk
Fülembe dalol a szél egy dallamot,
hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk.
Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon,
valcert jár a tavasz, de mi – siratunk.
Örök örvény
Bíborruhában érkeztél,
lángoló szívvel égettél,
és ezer sebből véreztél,
mégis újra reménykedtél.