Bedugul a füled,
Mert nem hallhatod hangját.
Szemed száraz,
Lényét nem látva,
S a szád is kiszárad,
Mert nincs mi utánpótolja a nyálat.
Köszönet a Csók – Asszonyának
Köszönöm
szemeid szerető tüzét,
éveinknek őrzőn s pillantásod esküjét.
Köszönöm
a kimondhatatlan dalát,
melyet balsorsok talánya velünk nem írt át.
Köszönöm
vérvörös ajkad mosolyát,
nevette sírások tűnő, harag záporát.
Kihantolt szív
Kihantolom, szívem zugába vájva,
Letűnt csók- álmodások áldott álmát.
Új szemeim tüzét minek is látnád?
Fénysugár
Szerelmes lelkem fénysugár,
Mi annyi szívbe visszajár,
És megcsiklandoz odabent,
Tudja a mosoly mit jelent.
A tenger csendje
Mert szeretlek,
Viharos tengerek mély csendje
Szépülő értékrendje csitít,
Tegnapok csókja, ha kitaszít.
Egy februári estén
Esti holdvilágos zivatarban,
Könnyeidben ázott arcom,
A legszebb csóktalan napon.
A szerelem olyan
Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
A legsötétebb éjszaka
Mikor a legsötétebb az éjszaka,
Legszebben ragyognak a csillagok,
S kikönyökölnek mosolygó angyalok,
Akkor nyílik hiányod ablaka.
Hozzád, ki rám talált
Szememből könnyek hulltak
Elmúlt szép idő emlékeiért szóltak
A sötét magány magával rántott a mélybe
Ott emésztett úgy tűnt, talán örökre
Szentjánosbogár
Éji erdőn zöldes fények
cikáznak a fák fölött,
kis bogarak édes násza
fényruhába öltözött.