Köszönöm
szemeid szerető tüzét,
éveinknek őrzőn s pillantásod esküjét.
Köszönöm
a kimondhatatlan dalát,
melyet balsorsok talánya velünk nem írt át.
Köszönöm
vérvörös ajkad mosolyát,
nevette sírások tűnő, harag záporát.
Kihantolt szív
Kihantolom, szívem zugába vájva,
Letűnt csók- álmodások áldott álmát.
Új szemeim tüzét minek is látnád?
Fénysugár
Szerelmes lelkem fénysugár,
Mi annyi szívbe visszajár,
És megcsiklandoz odabent,
Tudja a mosoly mit jelent.
Egy februári estén
Esti holdvilágos zivatarban,
Könnyeidben ázott arcom,
A legszebb csóktalan napon.
A tenger csendje
Mert szeretlek,
Viharos tengerek mély csendje
Szépülő értékrendje csitít,
Tegnapok csókja, ha kitaszít.
A szerelem olyan
Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
A legsötétebb éjszaka
Mikor a legsötétebb az éjszaka,
Legszebben ragyognak a csillagok,
S kikönyökölnek mosolygó angyalok,
Akkor nyílik hiányod ablaka.
Hozzád, ki rám talált
Szememből könnyek hulltak
Elmúlt szép idő emlékeiért szóltak
A sötét magány magával rántott a mélybe
Ott emésztett úgy tűnt, talán örökre
Szentjánosbogár
Éji erdőn zöldes fények
cikáznak a fák fölött,
kis bogarak édes násza
fényruhába öltözött.
Heves érzelmeim
Sajnálom, hogy nem vagyok én hercegednek való
És nem kapod meg igazán ami csak neked való
S’ sajnálom hogy miattam hull bús kedv cseppje szemedből
Még ma sem értem hogy szerethetsz engemet a semmiből