Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
A legsötétebb éjszaka
Mikor a legsötétebb az éjszaka,
Legszebben ragyognak a csillagok,
S kikönyökölnek mosolygó angyalok,
Akkor nyílik hiányod ablaka.
Hozzád, ki rám talált
Szememből könnyek hulltak
Elmúlt szép idő emlékeiért szóltak
A sötét magány magával rántott a mélybe
Ott emésztett úgy tűnt, talán örökre
Szentjánosbogár
Éji erdőn zöldes fények
cikáznak a fák fölött,
kis bogarak édes násza
fényruhába öltözött.
Heves érzelmeim
Sajnálom, hogy nem vagyok én hercegednek való
És nem kapod meg igazán ami csak neked való
S’ sajnálom hogy miattam hull bús kedv cseppje szemedből
Még ma sem értem hogy szerethetsz engemet a semmiből
Olvasd a versemet
Olvasd e versemet …
Szerelmes mind talán,
Megtanítja a kint, a gyönyört,
A szerelem hajnalán.
Ha majd elmész
Tudom, egyszer tényleg elmész majd,
és soha többé nem térsz vissza.
Mit tehetek én akkor, hogy halld,
mikor a lelkem lelked hívja?
Szeretet
Fagyos ég alatt piciny szikra lángol,
Szememben a boldogság árnyjátékként táncol.
Néma csenddel ölel e békés,
Mellkasomon nyugvó felszabadult érzés;
S miként békésen megpihen,
Lelkemben már-már vakító fény liheg;
Minden bánat továbbáll,
Mielőtt
Elszáll a füstje, hamvai elégnek,
a messze szélben hallom énekét,
Jöjj kedvesem ne hagyj magamra,
búcsúzz még tőlem, csókolj megint,
Nőnapra a kedvesnek
Minden nap egy fénylő ünnep,
mikor látom mosolyod.
Világ összes szeretetét
a szívedben hordozod.