Feketében

A ruhád, a fekete ruhád, a fátyol, a kesztyű,
mikor nem fontos már, hogy ki kihez lesz hű,
mikor befagy a tenger a szív megkeményedik,
nem ölel a kar, lassan leereszkedik,
mikor utoljára vetik meg az ágyat,
ne feledd soha szertő anyádat,
s mikor millió csillag ragyog fent az égen,
akkor veszem csak észre,
mily gyönyörű is vagy, így feketében!