Szabad szívvel és lélekkel arra gondolok,
Zengenek-e fejedben valami olyan dalok,
Amelyek rám emlékeztetnek, ha jön a nagy nap
Képzelődsz hogy valaki cserben nem hagyna.
Vallomás
Mint egy vakond a földben,
úgy elástad magad bennem,
emlékedet lelkembe letetted,
lehetetlen, de én ott lebegek feletted.
S várom a percet,
mikor kimondod hogy szeretsz,
Ha kérdezed…
Ha kérdezed elmondom,
mi az amiben éjszakánként nyugszom,
a gondolat ami engem nem hagy nyugton.
Szeretnélek szeretni
Szerelmem még mindig ég,
Nem tudom elfeledni,
Vele nincs oly távol az ég,
Mégsem tudom elérni.
Újra
Olyan gyönyörű még mindig,
Emlékét nem tudom feledni.
Érte írom újra ezt a verset,
Remélem érzi; ez megeshet.
Az utcán láttam, haja lobogott
A szélben, szívem akkorát dobogott,
Neked
Most már tudom hogy az ifjúság
Az ám csak a jóvilág
De ha nagy szerelem jön
Az élet máris visszavág.
Itt és most körülöttem
Minden olyan tébojdult,
Sorsom máris fenekestül felfordult.
Névtelen
Lehet nem látod be de még mindig szeretlek,
S ezt sem tudnám kifejezni eszperente nyelven.
Akkor is ha a szívem kétfelé húz,
Amelyből nincs kiút.
Búcsú
Tudom, hogy én voltam hülye,
De nem tudom hogyan tegyem jóvá.
Mért nem tettem meg mikor eljött az ideje?
Mintha a kötelességem alól lógnák.
Álom nyáron
Oly gyönyörű vagy mint
ezer álom,
Én téged kergetlek
Télen-nyáron.
Érted! Érted?
Mely egyszeres, egységes érzések
Tepernek le lelkemel érted,
Ezek nekem életet jelentenek, Te érted.