Add nekem az éjszakát,
hogy veled álmodhassak.
Add nekem a nappalt,
hogy szerelmedre vigyázhassak.
A megcsalt magányoshoz
Görcsösen szorító ujjaiddal, a párna csücskét morzsolod.
Elhagyatott magányodnak könnyes perceit fájlalod.
Odakint tavaszát öltözi a természet rügyezése.
De neked fáj ez is, mint jajduló szívednek törése.
Moziban
Az álomgyár kockái peregnek a filmszínházban,
én is ott ülök veled, ünnepi ruhámban.
Te a filmet nézed, én meg téged,
szeretnélek érinteni, jobban érezni közelséged.