Te jelentesz nekem mindent eme világon,
Nélküled már nem akarom utamat járnom.
Szívemet elraboltad és két kezedbe fogtad, Jöttöddel eltemetted kínzó magányomat.
Te lettél már minden mire ezidáig vártam,
Társamat keresve mikor a világot jártam.
Váratlan pillanatban
Egy váratlan pillanatban az életembe léptél,
Azért, hogy tőlem egy szivességet kérjél.
Azonnal éreztük,hogy lelkitársak vagyunk,
Egymásnak őszintén felfedtük magunk.
Szívem a szíveddel azóta már eggyé válva,
Lelkem a lelkedet minden percben várja.
Igazi társ
Tudod benned egy igazi társra találtam.
Akit régebben már az álmaimban vártam.
A sors elém hozott én megfogtam a kezed,
Elnyertem az őszinte lángoló szerelmedet.
Szemedbe néztem és rögtön a rabod lettem,
Hiányzik minden
Hiányzik a hangod mely oly édes nekem,
Szeretném hallani ahogy suttogja a nevem.
Hiányzik a szemed melytől mindig elolvadok,
Bármikor is belenézek csodálatosan ragyog.
Hiányzik nevetésed melyből mindig tudom,
Hogy végre mellettem boldog vagy nagyon.
Soha ne félj
Soha ne félj amíg én melletted vagyok.
Megvédelek téged hogyha te is akarod.
Soha ne félj tovább lépni és újra kezdeni,
Melletted leszek végig az utadat kisérni.
Soha ne félj életedben az újabb változástól.
Mint villámcsapás
Mint villámcsapás jelentél meg az utamon,
Szívem perzselve mintha nem lenne írgalom.
A sorsom talán csak játszott kicsit velem,
Ismét sebet ejtve már így is vérző szívemen.
Elhitetve velem,hogy a boldogság kapuja,
Nem vagy most itt
Nem vagy most itt velem ölelő karomban,
Nem segítesz most rideg magányomban.
Messze vagy most tőlem,szívemnek távol,
Siess hozzám kérlek hiszen nagyon hiányzol.
Szomjazó ajkam már vágyik forró csókjaidra,
Érted remegő testem pedig ölelő karodba.
Mint fénylő csillag
Mint ezernyi fénylő csillag nekem te úgy ragyogsz,
Egyfolytában nézlek,hiszen beléd szerelmes vagyok.
Tekintetem elveszett a te csodás fényedben,
Az,hogy velem vagy boldogságot áraszt szívemben.
Illatod olyan nekem mint a tavasszal nyíló virágok,
Mit jelentesz nekem
Mit jelentesz nekem kérdezted meg tőlem,
Válaszomat eme versemben sorokba tettem.
Te vagy nekem a levegő melyet lélegzem,
Nélküled ha nem vagy talán nem is létezem.
Te vagy nekem a víz minden egyes napon,
Így érkeztél
Egyszer csak meg érkeztél az életembe,
Szívemet adtam a te szívedért cserébe.
Hogy látom jöttödet most leírom neked,
Azt is miként raboltad el a szerelmemet.
Mint egy tavaszi hajnalon a gyenge szél,