Egyszer csak meg érkeztél az életembe,
Szívemet adtam a te szívedért cserébe.
Hogy látom jöttödet most leírom neked,
Azt is miként raboltad el a szerelmemet.
Mint egy tavaszi hajnalon a gyenge szél,
Úgy jöttél az addig magányos szívemért.
Mint éjjeli bagoly puha nesztelen szárnyakon,
Érkeztél meg mely olyan volt mint egy álom.
Régóta magányosan jártam a végtelen utamat,
Reményvesztve keresve a boldogságomat.
Mint egy villámcsapás hirtelen elém álltál,
A lelkemért cserébe hű szerelmet kínáltál.
Mint egy forgószél mely a semmiből terem,
Úgy forgattad fel addigi cél nélküli életem.
Mint egy gát akadályoztad meg további léptem,
Felélesztve a boldogsághoz fűzött reményem.
Mint egy angyal áttetsző csillogó szárnyakon,
Súgtad meg szívemnek,hogy szeresselek nagyon.
Mint sebes patakban a fa olyan voltál nekem,
Hullámok közt vergődtem de meg fogtad a kezem.
És mint a nap sugara melegítetted fel fagyos lelkem,
Magányom fogságából szabadítva ki engem.
Nem vagyok immáron egyedül hiszen szeretsz ,
Te teszed szebbé számomra most már az életet.
Sosrsomat gyűlöltem mára már a jóbarátom,
Köszönöm, hogy szebbé teszed a világom.
Egyszer csak meg érkeztél az életembe,
Szívemet adtam a te szívedért cserébe.
Hogy látom jöttödet most leírom neked,
Azt is miként raboltad el a szerelmemet.
Mint egy tavaszi hajnalon a gyenge szél,
Úgy jöttél az addig magányos szívemért.
Mint éjjeli bagoly puha nesztelen szárnyakon,
Érkeztél meg mely olyan volt mint egy álom.
Régóta magányosan jártam a végtelen utamat,
Reményvesztve keresve a boldogságomat.
Mint egy villámcsapás hirtelen elém álltál,
A lelkemért cserébe hű szerelmet kínáltál.
Mint egy forgószél mely a semmiből terem,
Úgy forgattad fel addigi cél nélküli életem.
Mint egy gát akadályoztad meg további léptem,
Felélesztve a boldogsághoz fűzött reményem.
Mint egy angyal áttetsző csillogó szárnyakon,
Súgtad meg szívemnek,hogy szeresselek nagyon.
Mint sebes patakban a fa olyan voltál nekem,
Hullámok közt vergődtem de meg fogtad a kezem.
És mint a nap sugara melegítetted fel fagyos lelkem,
Magányom fogságából szabadítva ki engem.
Nem vagyok immáron egyedül hiszen szeretsz ,
Te teszed szebbé számomra most már az életet.
Sosrsomat gyűlöltem mára már a jóbarátom,
Köszönöm, hogy szebbé teszed a világom.