Még bennem vagy

Ülök sebzett szívemmel a rideg szobámban,
Nincs velem senki sem csak a magány van.
Kavargó fejemben egyfolytában csak te vagy,
Pedig igyekszem elterelni rólad a gondolatokat.
De nem megy hiszen tele vannak emlékkel,
Amik rólad szólnak mint egy végtelen tenger.
Vannak bennük ezrével olyan csodás pillanatok,
Amiket bár fájnak feledni soha nem akarok.
Még orromban van a te édes finom illatod,
Ajkamon érzem még heves forró csókod.
Remélem téged hamar el tudlak majd engedni,
Hiszen meggyötört szíveddel engem nem tudsz szeretni.
Pedig szépnek indult és volt a kapcsolatunk,
Hittem benne,hogy örökre együtt maradunk.
De a sorsunk sajnos keresztbe tett nekünk,
Nem volt megírva, hogy mi együtt lehetünk.
Sajnos csak támaszodként lehettem benne,
Míg nyugalom érkezik ismét az életedbe.
Dolgomat elvégeztem veled már nem maradhatok,
Így könnyeimmel szememben tovább ballagok.
Saját utunkat mostantól külön és egyedül járjuk.
Pedig hittünk benne,hogy a szerelmet megtaláljuk.
Vigyázz nagyon magadra és legyél végre boldog.
Remélem emlékeid mélyén talán maradhatok.
Bár titkon bízom, hogy rájössz kellek neked,
Nincs esély rá így elengedem most már a kezed.
Köszönök neked minden egyes csodás pillanatot,
Remélem meg találod a neked járó boldogságot.