Tükröd talán akár egy nyári nap?
Te szebb s nyugodtabb vagy: szeles heve
a május édes kis rügyébe kap,
s gyorsan lejár a nyárnak bérlete;
Olykor kigyúl az ég, perzsel szeme,
Shakespeare: 21. szonett másképpen
Múzsám, olyan nekem nincs, mint akit
a vers kifestett bája feltüzel,
Szépén magát a mennyet rakja ki,
és minden ékre Őt próbálja fel;
Shakespeare: 56. szonett másképpen
Újítsd erődet édes Szerelem; ne
mondják, tompább éled, mint az étvágy, mely
etetve napra csillapíttatik, de
másnap korábbi hévvel újra éles:
Shakespeare: 46. szonett másképpen
Szívem s szemem halálosan csatáznak,
melyik csodálja szép varázslatod,
s szívem ha tiltaná a szem, javára,
a szív hamar vitatja: nem jogos;
eseng, rimánkodik, Te benne vagy
– kristályszem el nem ér nem-látta mélybe –
Shakespeare: 54. szonett másképpen
Ó, édesebb a Szépséges maga,
hogy dísze által is kitűnik éke!
A rózsa szép, de jólesőn igaz,
ha körbelengi illatán erénye.
A csipke telve lágy tüzén virágzik,
mint parki rózsa izzón pír-vörös,
Szonett
Feszítsd erőmet létre érzelem,
mikor fakó borúm Napot takargat,
s amíg a tegnapon derült felem,
ma ing a tiszta, zendülő talapzat.
Shakespeare: 75. szonett másképpen
Mint ételén a lét, belőled élek;
mint földet érnek édes záporok;
és érted, és nyugalmadért ha féltlek,
mint kapzsi, kincsemért bolondulok.
A szerelem olyan
Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
A tizedik múzsához (Szapphóhoz)
Hogyha látod szívemet, édenasszony,
láthatod, kínzó szerelem halálom,
s testi vágyam meggyötör. Ó, nem élek;
égek epedve.