Feszítsd erőmet létre érzelem,
mikor fakó borúm Napot takargat,
s amíg a tegnapon derült felem,
ma ing a tiszta, zendülő talapzat.
Shakespeare: 75. szonett másképpen
Mint ételén a lét, belőled élek;
mint földet érnek édes záporok;
és érted, és nyugalmadért ha féltlek,
mint kapzsi, kincsemért bolondulok.
A szerelem olyan
Mint
kis gyöngyök a héj felett,
cseppenni a mély felett.
Mint
hold lánya a tó felett,
táncolni az éj felett.
A tizedik múzsához (Szapphóhoz)
Hogyha látod szívemet, édenasszony,
láthatod, kínzó szerelem halálom,
s testi vágyam meggyötör. Ó, nem élek;
égek epedve.
Kedvesem
Szerelmesek találkozása
Szerethetnénk, így is szerethetnénk;
életet vesztve és elveszve,
hiábavalón még ideérve,
árnyak karjában megbékélve.
Trubadúrének trocheusokban
Égj, szív
Érzem még? Vagy már lassan pusztulok,
míg nézem hosszan a sok csillagot?
Érzem az estét, a reggeleket,
szeretem egyszer megszült életemet,
mint tiszta tónak hűs csöndjét itt belül,
mi holdas nyári éjeken felhevül?
Csak siratni
Sírni ma nem tudok. Élve, égve,
vízre feküdve csak álmodozok,
itt vagyok, itt vagyok élve, félve,
fekszem folyó csendes vizére.
Látja, néz a semmi, nem érzi senki.
Fényképek
Isten hozott szép múlt, régi, nagy vágyak!
A szürkületben alig-alig látlak.
Egykor Nap szárnyai nyárban a hévnek,
hova lettetek színei a fénynek?