Pillaerdő csendje,
harmatos pirkadat.
Angyalsóhaj-lelke,
ringatja ajkamat.
Szerelmünk alkonyában
Szerelmünknek földi alkonyában,
az eget óvjuk együtt a holddal,
gyengéd pillantások zavarában,
égő ajkaink, parazsat hordnak.
Szívem szobájában…
Hányszor és hány éjjelen, vártalak…,
egyetlen szívem kis szobájában,
hamvas ajkú csókodért virrasztva,
édes-émelyítő lázas vágyban…
Gyengéd-ittas illatod megártott.
vers folytatása >>>Alkonyi csókok
Mézédes álmodat
angyalok vigyázzák,
illata a csoda
tested körbe járják.
Szívedből szeress
Légy tiszta s önmagad,
vésett szíveknek oltára,
borús lelkek pártfogója,
szemből folyók zátonya;
közben pillantásommal’,
Akkor, amikor szerelmes vagy
Amikor érzed,hogy üres vagy,
amikor lényed szüntelenül mar,
amikor a lélek könnyet fakaszt,
amikor a test görnyedve takar,
amikor is nem hagyhatod magad.