Szerelmünk alkonyában

Szerelmünknek földi alkonyában,
az eget óvjuk együtt a holddal,
gyengéd pillantások zavarában,
égő ajkaink, parazsat hordnak.

A holnapra, a csillagok áldott
fényében, ma ugyan nem gondolunk,
hanem szívünk, bíborszínbe mártott,
fekete éjszakának hódolunk.

A lelkünk tükre megtelt az árnak,
hullámzó fodrai közt a testből,
szomjazó létünk alkonya, bátran
kortyol, a jóízű, szótlan csendből.

Csókjaink, holdas éjek követik,
hol ragyog a boldogoknak árnya,
s egymásnak szívében megszületik,
a tágas Világ, összes csodája.

2014. május 7.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x