Tűnődöm némán az időn, mely végtelen…
Végtelelen, kortalan őrült szerelmen…
Tűnődöm a hajnalon, az első nap sugarán…
Mely a csillagok útjára visz talán.
Vágy
Nem tudtam nem észre venni, hogyan néztél reám,
Azon a mámoros, vad éjszakán.
A vágytól tüzelve hullámzott a testünk,
Együtt dobbant szívünk,
Összefolyt a lelkünk.
Álomvilág
Néztem ahogy alszol, vigyáztam álmod.
Hallgattam kedves, halk szuszogásod.
Más világba jártál, messze voltál tőlem.
Az álmok birodalmában, hol minden felhőtlen.
Nincs ott fájdalom és nincsen ott halál,
Csak örök szerelem mely mindig rád talál.
Hiányzol!
Hiányzol kedves…nélküled alig élek,
Ha nem vagy velem még az árnyékomtól is félek…
Félek a naptól, rettegek a széltől,
Riaszt a magány, reszketek a fénytől…