Ha egyszer kinyílsz nekem egészen,
nem zárom be a szívem.
Lelkemben tartom merészen,
míg a furcsa gondolat meg nem barátkozik vele.
Lesz rá ideje.
Ami vagy, nekem egyben számít,
mert megtörnélek,
Szeretem
Szeretem a férfit, aki megjegyzi szavam,
aki jobban illeszkedik hozzám mint magam,
mert benne meg lehet bízni.
Tudom, hogy mit lehet tőle remélni.
Tudom hogy ő a tudás, a bölcselet, a minden.
Szerelmesem
Szerelem, szerelem,
Szeretem szerelmem,
Teljesült az álma,
Végre van állása.
Kiről most én szólok,
Férfiú és szónok,
Eljött az az óra,
Gyülekezet pásztora.
Eltűnt már magánya,
vers folytatása >>>Szerelmemnek
Egymást boldogítjuk három éve,
Valentin napján megcsókoltál végre,
Remegett a szívünk s ajkunk,
Szerelmes csókban összeforrtunk.
Csodálatos volt az érzés,
És a szeretetteljes ölelés,
Mit kaptam tőled akkor,
Azon a szerelmes napon.
Lerajzollak
Ha rajzolni kéne valami szépet,
modellt állna nekem az érzelem,
pillecukor színű, könnyű és édes,
legalábbis ilyennek képzelem,
Sorsunk
Rád bízott engem a sors vagy végzet,
ugye emlékszel, még egyszer régen.
Volt, hogy nem akartuk egymást mégsem,
s ott voltunk újra egymás tenyerében.
Társad vagyok
Szeretnék feloldódni benned,
mint esőcsepp az óceánban,
hadd legyek legfontosabb perced,
életed pergő folyamában.
Shakespeare: 21. szonett másképpen
Múzsám, olyan nekem nincs, mint akit
a vers kifestett bája feltüzel,
Szépén magát a mennyet rakja ki,
és minden ékre Őt próbálja fel;
Bájaid
Szíved mosolyod, bájaid elragad
S mint örvény forgataga, karjaid körbefon
Megáldott kedves bájjal a szerelem Istene,
Mely nagy kincs, szerelmet lehelt szívedbe
Tiszta szív
Ani jól esne a szívemnek,
Ha mindig veled lehetne,
Oly jól esne a szememnek,
Csak mindig téged figyelne,
Én zsenge vörös rózsaszálam,
Színes kedves lepke párom,