Mikor már nem dobban a szív, mikor a homokórán lepergett az utolsó poszem is.
Nem marad csak emlék, amit a szél messze messze visz.
Ott leszek a tavakban, az erdőkben, a mocsarakban.
Szerelmes 4 évszak
Ősz van most már, eső eshet,
Hullanak a levelek,
Nem tudom azt mondtam-e már
Hogy mily’ nagyon szeretlek?
Remegés
Puha párnádra rátelepszik az éj.
Szíved dobbanása a csend remegése.
Aranycsillag játszik arcodon
lelkedben felcseng kettőnk zenéje.
Aludnál! – de a zene egyre szebb lesz,
annyira szép, hogy megremegtet.
Egy év
Írok verset, ha lehet
Míg van még egy lehelet.
Mindig is csak Teneked,
Mily jó volna még Veled.
Simogatni feneked,
No ezt most pont nem lehet.
Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
Egész nap kutatlak, kereslek.”
Egész nap vágyom veled lenni,
Szeretnék utánad menni.
Szeretnélek szeretni
Szeretnélek látni,
mindennap miattad felébredni.
Szeretnélek hallani,
csillogó hangodat fülemben csengeni.
Úgy szeretlek
Úgy szeretlek ahogy Vagy
Úgy szeretlek ahogy látlak
Olyan Vagy mint mikor születtél
Olyan lettél ahogyan éltél
A születés érzése benned van
Az a szeretet érzése csak Neked van
Szerelmes kirándulás
Kéz a kézben sétálva
Nevetgéltünk beszélgettünk egymásba bódulva
Megmásztuk a cseresznyefát
Kiköpködtük mind a magját
Kiköptük mint a múltat
Ami már nem kell és untat
Szemedbe nézve
Szemedbe nézek, kinyílik egy más világ
megfogod a kezem olyan minden mint egy virág
megölelsz olvadó méz lesz belőlem
megcsókolsz az eszemet is elveszztem Tőled!
Te Vagy a legszebb Nekem világon
S te Vagy a minden a mindenem az álmom!
Álom
Mosolyod ha látom azt hiszem csak egy álom
Szemed ha látom olyan mint egy vágy, várom