Vagyok tavaszod, illatfelhőmmel betakarom arcod…
Vagyok nyarad, lázasan tűző napsugarad…
Vagyok őszöd, ezer színnel csábító szeretőd…
Vagyok teled, ajkadon olvadó hópelyhed…
Hogyan szeretlek téged
Egyszer kérdezted tőlem,
hogyan szeretlek téged,
nehéz ezt elmondanom,
talán te is megérted.
Tűnődöm…
Tűnődöm némán az időn, mely végtelen…
Végtelelen, kortalan őrült szerelmen…
Tűnődöm a hajnalon, az első nap sugarán…
Mely a csillagok útjára visz talán.
Vágy
Nem tudtam nem észre venni, hogyan néztél reám,
Azon a mámoros, vad éjszakán.
A vágytól tüzelve hullámzott a testünk,
Együtt dobbant szívünk,
Összefolyt a lelkünk.
Szívékszer
Szikrát csiholt drága arcod
magányos szívem mélyén,
nevető napfény csillant meg
talányos szemed kékjén.
Szerelmemnek
Egymást boldogítjuk három éve,
Valentin napján megcsókoltál végre,
Remegett a szívünk s ajkunk,
Szerelmes csókban összeforrtunk.
Áldozat
Megremeg a lelkem, ha látlak
csak álmodhattam ilyen szépről.
Hová lettek az angyalszárnyak,
mikor alászálltál az égből?
Utam
Hosszú utat jártam én be
ezen a világon.
Célként érve el a reményt
megleltem a párom.
Szerelem tengere
A szerelem olyan mint a tenger,
Nagy, szétáramló, és olykor heves,
De naplementekor csendes, kedves,
Meghódítja a testet és lelket,
Ott vagyok
Ott vagyok, hol ráhajol
az ég a tengerre,
hol napvérétől izzik
a bársonyhorizont,
s hol a szilaj szél
korbácsolja vágyam, de
nem sebezhet halálos szigony.
Ott vagyok az aranysárga parton…