A szerelem olyan mint a tenger,
Nagy, szétáramló, és olykor heves,
De naplementekor csendes, kedves,
Meghódítja a testet és lelket,
Ott vagyok
Ott vagyok, hol ráhajol
az ég a tengerre,
hol napvérétől izzik
a bársonyhorizont,
s hol a szilaj szél
korbácsolja vágyam, de
nem sebezhet halálos szigony.
Ott vagyok az aranysárga parton…
Bárányfelhő
Csendes őszi erdőt járjuk, én és a párom,
kéz a kézben, avar közt boldogan sétálok,
szeretetét érzem, kezének szorításán,
szempilláim lehunyom, szívemben boldogság.
Elmondhatnám
Elmondhatnám szebben is mennyire szeretlek,
De a közhelyes versek erre nem elegek.
Elmondhatnám, hogy te vagy szívem minden vágya,
hogy irántad érzett szerelmemnek nincsen párja.
Álomvilágba kerültem
Aznap
Aznap lehalkították susogásukat a lombok,
madár sem dalolt a fák között, és a fűszálak
mind rezzenéstelen álltak. És mi táncoltunk
valami sosem hallott dallamra, és akár csak
papírhajó a víz tükrén, ringott lágyan a csípőd,
Áldás
Hozzád bújva álmodozom,
pára borított tengerparton,
emlékeink felidézzük,
szeretettel emlékezünk…
Téli ragyogás
Megközelíthetetlen csoda előttünk,
mi szemünk elé tárul, oly’ gyönyörű,
hideg fehér színekben, pompázó fenyők,
a szeretet jelképe most lenyűgöző.
Őszi szerelem
Csendes őszi hétvégén,
útra kelünk te meg én,
ősz a kedves évszakom,
útra kelünk vonaton.
Ölelő karom
Mint két szép, csodás csillagot,
figyelem szemed ragyogását,
arcod, szád édes mosolyát,
édes szavaid, mely nekem szól.