Furcsa érzés ez, de nagyon;
Ahogy szemed színe ragyog,
Szívemben ismét pillangók repesnek,
S én úgy hiszem, szerelmet keresnek.
Ismeretlen varázs
Égő farakás körül ülünk
Tűzben a fa szépen ropog,
A szememből könnycsepp potyog.
Néhány csepptől hangosan serceg a tűz,
Lassan elég minden, ami ide fűz.
Hervadt rózsa
Hervad már a rózsa,
Gyűlik sok-sok óda;
Ódák, melyek megszülettek,
Fájó lelkem keservével
Szíved ha vérzik
Szíved ha vérzik
Ha nem fáj,
Nem is vérzett szíved igazán!
Feledni, nem lehet soha talán
Mikor hangod dalként játszott nekem,
S egyedül neked dobogott a szívem,
Elengedlek
Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem
Előttem most is úgy vagy
Szemeid rám ragyogva nevetnek
Én soha nem engedtem volna el kezedet
Szerelemmel volt
Szerelemmel volt
Volt egyszer egy szív, mely sokat szenvedett
Volt, mikor tudott és nagyon szeretett
De kővé lett az út mely a boldogsághoz vezetett,
Az az érzelem mi volt, mind-mind kárba veszett
Szeretve lenni, mást sem kívánt, álom lett belőle
A viszonzatlan érzés, lassan mindezt kiölte
Kit szeretett, csak kaland és sportnak vélte
Vége, nincs tovább
Mikor megismertelek egy gondolat volt
Úgy véltem én, de túl gyorsan jött
Megérintettél, megremegett testem
Mint mikor zenét hallgatok és átjárja lelkem
Puha szád, csókkal összeforrt enyémmel
Remegő szívem szólt,
Ő lesz a nagy szerelmem,
Karcolat mi megmaradt..
Már nem tudok írni a szerelemről,
pedig úgy tollat ragadnék,
még ha nyúlnék is utána,
betűimet papírra vetném,
beszáradt, nem fog,
hiába is melengetném,
vak karcolatok,
csak ennyi,
mit a hegyéből kipréselnék.
Rózsatövis
Minden egyes úton követem a lépted,
Te vagy nekem az első, meghalnék érted.
Ha nem vagy itt velem a nappal is színtelen,
Ha nem fogod kezem, a méz is íztelen.
Ott leszek a hátadnál és támogatlak onnan,
Ha elveszik az életed az én vérem is ontsák nyomban.
Elveszett remények
Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.