Vívódás

Szíved ha vérzik
Ha nem fáj,
Nem is vérzett szíved igazán!
Feledni, nem lehet soha talán
Mikor hangod dalként játszott nekem,
S egyedül neked dobogott a szívem,

Elengedlek, mert szeretlek
Valaha erre gondolni sem mertem
Előttem most is úgy vagy
Szemeid rám ragyogva nevetnek
Én soha nem engedtem volna el kezedet

Szerelemmel volt
Volt egyszer egy szív, mely sokat szenvedett
Volt, mikor tudott és nagyon szeretett
De kővé lett az út mely a boldogsághoz vezetett,
Az az érzelem mi volt, mind-mind kárba veszett
Szeretve lenni, mást sem kívánt, álom lett belőle
A viszonzatlan érzés, lassan mindezt kiölte
Kit szeretett, csak kaland és sportnak vélte

Mikor megismertelek egy gondolat volt
Úgy véltem én, de túl gyorsan jött
Megérintettél, megremegett testem
Mint mikor zenét hallgatok és átjárja lelkem
Puha szád, csókkal összeforrt enyémmel
Remegő szívem szólt,
Ő lesz a nagy szerelmem,