Csillagkárpitos éjvarázs,
holdfény, ezüstös ragyogás,
kacagó széllel szárnyalás,
halkan suttogott vallomás.
Rendhagyó Valentin-nap
Elmondanám neked újra meg újra
reszkető hangon, csakis neked súgva,
szívemben tiéd az örök szerelem,
jéghideg fejfádra is ezt lehelem.
A mi dalunk
Fülembe dalol a szél egy dallamot,
hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk.
Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon,
valcert jár a tavasz, de mi – siratunk.
Bűvölet
A kövekkel csacsogó hullámok zaja,
part menti fák titkokat suttogó hangja,
vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér.
Csillagok reszkető fénye még felragyog,
vers folytatása >>>Örök örvény
Bíborruhában érkeztél,
lángoló szívvel égettél,
és ezer sebből véreztél,
mégis újra reménykedtél.
Táncolva ölelj
Halkan, lágyan szólal meg a zene,
szívünk együtt dobban az ütemre,
nesztelenül lebegve ölelj át,
érezzük a tánc édes varázsát.
Karomba zárlak
Tenger áradással víz alá merülnék,
fodrozódó hullámokkal egyesülnék,
ringatnak, ölelnek a bársonyos habok,
ég felé szállnak szelíden derűs dalok.
Elveszett remények
Álmainkat a végzet szétzúzta,
nyíló szerelmünk ékes szirmait
üvöltő szél tépi, végigdúlja,
kilesve a szív rejtett titkait.
Emléked kísért
A tópart sem változott, csak mi ketten,
emlékedet sokáig őrizgettem,
újra itt vagyok, hol az ég lángoló,
remény fénye halovány, pislákoló.
Érintésed érzem
Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.