Érintésed érzem

Árnyakba olvadó, halkuló zajok,
a szürkeségben bíbor nap andalog,
fák közt rózsafényben bujkáló alkony,
táncot jár süvöltő szél a fájdalmon.

Érintésed érzem – szenvedély lángol,
feltörő emlék újra hozzád láncol,
zafírkék égre felhők fátyla borul,
kóborló szívem itt marad zálogul.

Csalogat újra a fénylő messzeség,
átkarol kezed – jó ez a csendesség,
selymes bőröd simogat, elvarázsol,
csak téged nézlek, nem a gyertyalángot.

Megosztom valakivel...
4 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
Anonim
Anonim
2019-05-05 18:42

Az intelektuális, filozofáló verseit jobban szeretem

Anonim
Anonim
2019-05-05 18:40

Szép vers, de kissé átlagos, nincs benne igazán egyéni

2
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x