Az alkonyi csendben felhangzik egy halk szó,
„Kedvesem”, suttogja a mező és a tó,
A patak pajkosan csobogja válaszát,
Csókokat ígérve kéri ki zálogát.
Ajka, mint a rózsa nyitja ki szirmait,
Szemének mély kútja boldogan rálegyint,
Az Örök Nő (Te vagy)
Nyári forróságban
hűsítő menedék,
az őszi avarban
zöldellő falevél,
téli hóesésben
duruzsoló kályha,
tavasz virágzásban
az élet varázsa.