Nyári forróságban
hűsítő menedék,
az őszi avarban
zöldellő falevél,
téli hóesésben
duruzsoló kályha,
tavasz virágzásban
az élet varázsa.
Telnek percek, évek,
felgyorsult a világ,
ám a Nő az örök,
újra nyíló virág,
szépsége beragyog,
elűz minden árnyat,
egésszé tesz minket,
lelkünknek ad szárnyat.
Te vagy a pillanat
Alfa – Omegája,
Te vagy örök létünk
minden kívánsága,
általad és érted
buzog bennünk erő,
nélküled elveszünk
Te vagy az Örök Nő.