Tátongó szakadékként állok,
most belém húz nemrég-vak szemed,
csak perem-ölelésedre várok,
félreismertél, félve ismertelek.
Dadog a szív
csendben fekszem dobbanásodon
sodor a szíved örvényes tava
akad a szó száraz torkomon
dadog a szívem elcsukló szava…
Sebzett ma
Áll az óra, a percek kínoznak,
kacérkodik velem az illatod,
lopok a tegnapból, így behozlak
a mába, csak fél ember, ha vagyok…
Kerestelek
Kerestelek a föld-morzsa agyagízében,
az ablakon át bepréselt napsütésben,
a kósza szél bolyongó tekintetében,
a daloló nyár éji tábortüzében,
Csordul a szív
Csordul a szív, hajnal nedűt ád,
leoson lelkem kérges falán,
hajlik a vessző, hajlik a nád,
vékonyra feszül bennem a vád,
elfelejthetem múltam talán…
Vágy-szonett
Mikor már nem vágyod annyira csókom,
szemtüzed elillan testem vonalán,
mosolyod csak kiéhezve falhatom,
veled-gyönyöröm szép lassan… tovaszáll.
Megint te…
Ajkamra emeltelek,
s bár csak álmomban tettem,
magamat tenger-mélyen,
ott beléd eltemettem…
Ringatom én is
Ülj le ma mellém,
fogd a kezem meg,
tárd ki a szíved,
hadd melegedjek
Csendedben megbújva
Bárcsak tudnám szavakba fonni,
hogy dobban a szív, rezdül a test,
beléd simulva moccanni rest,
száj ajakhoz kíván osonni.
Évgyűrű
Ringass tested melegével,
lehunyt szemmel majd pilledek,
táplálj tested erejével,
takarj szemed csend-egével,
s általad újraéledek.