Kerestelek

Kerestelek a föld-morzsa agyagízében,
az ablakon át bepréselt napsütésben,
a kósza szél bolyongó tekintetében,
a daloló nyár éji tábortüzében,

de te végig ott voltál szívem rejtekében…

Kerestelek a síró ég könnyes szemében,
elhagyott lábnyomok kiszáradt tükrében,
hulló virágszirom könnyű esésében,
pelyhedző hóhegyek fagyott gerincében,

de te végig ott voltál a szívem mélyében…

Kerestelek olvasva csillagok képében,
az utcazenészek síró hangszerében,
tenyeremben tovakúszó vonalakban,
a sok csókra repedt kíváncsi ajakban,

te végig ott voltál, és én nem kerestelek magamban…

Megosztom valakivel...
0 0 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x
()
x