Kerestelek a föld-morzsa agyagízében,
az ablakon át bepréselt napsütésben,
a kósza szél bolyongó tekintetében,
a daloló nyár éji tábortüzében,
de te végig ott voltál szívem rejtekében…
Kerestelek a síró ég könnyes szemében,
elhagyott lábnyomok kiszáradt tükrében,
hulló virágszirom könnyű esésében,
pelyhedző hóhegyek fagyott gerincében,
de te végig ott voltál a szívem mélyében…
Kerestelek olvasva csillagok képében,
az utcazenészek síró hangszerében,
tenyeremben tovakúszó vonalakban,
a sok csókra repedt kíváncsi ajakban,
te végig ott voltál, és én nem kerestelek magamban…