Csordul a szív, hajnal nedűt ád,
leoson lelkem kérges falán,
hajlik a vessző, hajlik a nád,
vékonyra feszül bennem a vád,
elfelejthetem múltam talán…
Rezdül a lélek, ring a sötét,
kéz a kézben egy életet ér,
lobban a sóhaj, fonja köréd
táncát, érzed lassú ütemét,
halk lépése a szívedbe ég.
Csordul a szív, alkony nedűt ád,
beoson lelkemnek ablakán,
nyílik a szívem, dobban a vágy,
perzsel a vérem, szunnyad az ágy,
alszik a lélek… s reá hajlik a nád…