Ha te vagy a kenyér,
Én leszek melléd a bor,
Majd rajtad az ízem
Oly könnyedén áthatol.
Félelem a szerelemtől
Furcsa érzés ez, de nagyon;
Ahogy szemed színe ragyog,
Szívemben ismét pillangók repesnek,
S én úgy hiszem, szerelmet keresnek.
Ismeretlen varázs
Égő farakás körül ülünk
Tűzben a fa szépen ropog,
A szememből könnycsepp potyog.
Néhány csepptől hangosan serceg a tűz,
Lassan elég minden, ami ide fűz.