Dicséretet kell-e zengenem?
Egy testről mely mindig itt van velem.
Kell bizony, mert gyarló vagyok,
S magasztos, oly gyönyörű, szememnek,
Melyet rabul ejt elmém, nem feledhet.
Időskori szerelem
Már fátyolos szemmel mézem az arcod,
Látom mi olyan szép volt valaha csillagom,
S Te megfogod már reszkető kezemet,
Olykor a redőkön egy könnycsepp lepereg.
Egy pillantás
Egy pillantás, egy mosoly oly sokat mond,
Mert lehet zord, vagy gyilkoló, gőgös, ami pokol.
Ó milyen más a pillantás, mikor félig nyílt szemek,
Fekete, zöld, vagy kék zománca rád nevet.
Vidáman a köröm
A női testről, amit bírtam,
Már majdnem mindent megírtam.
Írtam kézhez, fülhöz, nyakhoz, ajakhoz,
Sőt olykor rejtett zugokat sem kímélve,
Hatoltam be én szavakkal bizonyos helyekre.
vívódás
Harcoltam magammal, fázott a lelkem,
Vártam, hogy végre öleljenek engem.
Rájöttem bevallom, nem jön csoda égből,
Nem tudok én élni, így szeretet nélkül.
Utolsó tánc
Mikor túl a zeniten, még tisztán látod,
Magadhoz ölelnéd az egész világot,
De már taszít a világ zaja,
Nem kell más, csak egy fekete zongora,
Mely lágy dallamával elandalít,
Kegyes volt az élet
Ó mily kegyes volt hozzám az élet,
Szerelmeket kaptam, amit most megélek.
Sok édes éjszakát, és még több csókot,
Mert engem igazán ez vonzott.
Őrült szerelem
Búza tábla illatát érzem,
szívárvány gyönyörű szineit nézem.
Csendben elmerengek szellő suttogásán,
Hangod lágy dallamán, szemed csillogásán.
Ha majd egyszer
Majd ha egyszer vége e világnak,
Remélem rám is jobb idők járnak,
Ismét felszabadult lélekkel, szellemmel,
Melyet most még nem érthet meg ember,
Kegyes szerelmek
Ó mily kegyes volt hozzám az élet,
Szerelmeket kaptam amit most megélek,
Sok édes éjszakát, és még több csókot,
Mert engem igazán az vonzott.