Búza tábla illatát érzem,
szívárvány gyönyörű szineit nézem.
Csendben elmerengek szellő suttogásán,
Hangod lágy dallamán, szemed csillogásán.
Kibontott hajad lágy ölelése keretbe fogja
csodás arcod, édes mosolyod.
Vállaimra omlik s átölel két karod,
Kérdezem tőled – mond te is akarod?
Akarod szerelmünk soha el ne múljon,
Hogy ez a világ a lábad elé hulljon?
Hogy kezem mindíg símogassa kebled,
Ajkaim legyenek vénuszdombod mellett.
A gyönyör mindíg szárnyaljon mivélünk
Igy legyen örökké, örökké míg élünk.
Boldogan merüljünk gyönyör tengerébe
Ne legyen hát soha, soha, soha vége.