Téged akarlak kedvesem,
amíg élek szeretem, s keresem
hogy lehet mosolyt csalni bájos arcára,
hisz üres lelkem majd megveszik utána.
Téged akarlak és várlak,
Oh csak hadd menjek utánad
hisz nélküled majd felemészt a bánat.
Követni akarlak mint nappal az éjt,
s mint éjt a nappalt váltva, látva
akarok vigyázni reád.
Két barna szemébe nézve lassan elveszem,
halkulnak a léptek a világban amelyben létezem.
De nem bánom hisz oly szépek, mint ahogy a nyári esti csillagok festik be az éget.
Barna hajával játszik a szél,
mintha csak fák leveleit borzolná fel a tél.
Játszik vele mint anyjával a gyermek,
amíg én teljesen bele nem szeretek.
Két kezed fogom el ne fáradj,
ameddig élek én téged várlak.