Köszönöm
szemeid szerető tüzét,
éveinknek őrzőn s pillantásod esküjét.
Köszönöm
a kimondhatatlan dalát,
melyet balsorsok talánya velünk nem írt át.
Köszönöm
vérvörös ajkad mosolyát,
nevette sírások tűnő, harag záporát.
Kihantolt szív
Kihantolom, szívem zugába vájva,
Letűnt csók- álmodások áldott álmát.
Új szemeim tüzét minek is látnád?
Ha meglátlak
Ölelőn, kezeidben múlni.
Napban pelyhes tavaszi havak
Nyár emlékű avarban bújnak.
Egy februári estén
Esti holdvilágos zivatarban,
Könnyeidben ázott arcom,
A legszebb csóktalan napon.
A tenger csendje
Mert szeretlek,
Viharos tengerek mély csendje
Szépülő értékrendje csitít,
Tegnapok csókja, ha kitaszít.
Szemeid tüze
A legszebb Asszony – csókja
A legszebb s legcsókosabb Asszony
Szép vérvörös ajka csókoljon ajkon.
Mandula szemeiben lássam magam,
Elmúlásig diadalmasan.
A legcsodásabb kincsem
Mosolyodban ragyogni lássam,
A legszebb szerelmedben szemeid,
S szívem legmélyére már elássam.
A legsötétebb éjszaka
Mikor a legsötétebb az éjszaka,
Legszebben ragyognak a csillagok,
S kikönyökölnek mosolygó angyalok,
Akkor nyílik hiányod ablaka.
Szépülő haragod
Minden sírásod szépülő mása
Maradt emlékeim tört varázsa.
S mosolyod büszke álma vigyázza.