Esti holdvilágos zivatarban,
Könnyeidben ázott arcom,
A legszebb csóktalan napon.
Csillagok, riadt szemű gyermekek.
Nehéz felhők ölén süppedt,
Vágy szavunk dühe elcsüggedt.
Múltunkban maradt fehér nász –fátyla,
Sírás sarába taposva,
Minden mi remélt álmodva.
Gyulladnak új csókok szent tüzei,
Szikrázón, keringve, törve,
Tépve, hullva s hazatérve.
2023.01.23.