Megbántani nem akartalak soha,
mert ez az érzés nekem oly mostoha.
Ne haragudj rám, kérlek,
befejeztem, tényleg.
Üres szavaknak tűnnek csak ezek,
de hagyd, hogy mindent jobbá tegyek.
Csalódtál bennem, ez igaz,
s ez a vers csak sovány vigasz.
De az első lépést megtettem,
mert a legősibb szabályt megszegtem.
Bántottam azt, ki fontos nekem.
S e szabályt kell, hogy komolyan vegyem.
Hidd el, nem akartam, hogy ez legyen,
De tudom, most már foghatom a fejem.
Ha ez így marad, magam megnézhetem,
Nélküled üres lesz az életem.