Vöröslő fényével száll le az alkony,
Szárnyát bontogatja a szellő a parton.
Bánatos lelkemet forró tűz járja,
Szemeimből folyik a könnyeim árja.
Amikor megszólal a gitár a kezemben
Késő nyári délután,
A szerelem tűztengerén
Lassú táncot jár a halál.
Fényes végtelenbe repülő álom,
Színes fáklyaként robogó üstökös...
Boldog szenvedélybe becsatolt járom:
Szerelmi tűzben égő életöröm.
Ballag a szellő, álmosan kél a Nap,
Frissítő rőt fény hunyorog az égen,
Vörös vércse vijjog a selymes réten,
A csobogó kis patak fürgén szalad.
Úgy szeretnélek, oly boldoggá tenni,
S minél több időt Te melletted lenni!
Mert ha Te boldog vagy, még boldogabb vagyok,
Te melletted én, az is maradok!
Te vagy minden, amit kértem,
Ki a gondolataimat kiteszi.
Érezni akarlak, hogy itt vagy,
Te vagy az, ki az életemnél is többet ér.
Fáradtan fekszem.
Az éjszaka sötétje perzseli ráncos arcom,
A sorsról gondolkodom.
A sorsról, ami régen
A viharos elmúlást jelentette,
És most ajándékba adott nékem.
Haja ragyog a sötétben
szeme világít az enyémben
bőre csodálatos egy kincs
másnak ilyen nincs
kis fülét másokra hegyezi
kezét az enyémbe helyezi.
