kard által veszti
éltét, vitéz vér folyik
e szent hazáért
Vagyok…
Vagyok tavaszod, illatfelhőmmel betakarom arcod…
Vagyok nyarad, lázasan tűző napsugarad…
Vagyok őszöd, ezer színnel csábító szeretőd…
Vagyok teled, ajkadon olvadó hópelyhed…
Érintés
A csendembe úgy lopakodjál,
mint őzikék az őszi tarlón,
kik attól félnek, jön a vadász,
s szívüket golyóval lövi át,
csak egészen halkan lépkedj.