Egy hónap, mikor kocsmámba tértél,
fekete-fehér, forró december;
s míg a karjaim közé aléltál,
a padlón rőt szívünk szertehevert.
Te vagy nékem…
Te vagy nékem a perzselő Nap sugara,
mely megérinti bőröm s mutatja utamat.
Messze fenn jársz, vigyázol szívemre,
s életemet beragyogod bársonyos fényeddel.