Gondolatom néha oly messze-messze s távol jár
Arcomon óhatatlan fel-fel ragyog két barna szempár
Szívembe mintha valaki már egy pici helyet talált volna
Váni a jövőt
Hajnali ébredés szürke félhomály
Ködbe burkolozott téli táj
Magányos szív mely csendben kalimpál
Szomorú fátyolos tekintet némán lesi magát
Jöjjön a jövő mely már a kapuban áll
Nincsenek véletlenek
Közel vagy hozzám s mégis oly távol
Bár szívemben velem vagy bármikor és bárhol
S ha szemedre nem jő álom és hangomra vágyol
Egy telefon és én egy szerető szóval készen állok
Úgy szeretnélek
Úgy szeretnélek mint még soha senki
A sötét néma csendben a hangod újra hallani
A Duna parton kéz a kézben andalogni
Szeretnélek szorosan magamhoz ölelni