Túl korán

Gondolatom néha oly messze-messze s távol jár
Arcomon óhatatlan fel-fel ragyog két barna szempár
Szívembe mintha valaki már egy pici helyet talált volna
Ki ismer tudja még fáj a múlt,de lassan az is tova száll
Felolvadni látszik a jéghegy mely velem volt egy évtizeden át
Birkozom egy érzéssel mely belül még mélyen fogva tart
Jöhet-e olyan -feeling- mely lelkemet felkavarja ily hamar
Lehet ez egy érzés mi újabb szélvihart kavar és szívem újból vissza fagy
Kell-e érzés és szerelem vagy döntsön helyettem az értelem

Megosztom valakivel...
5 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x