Ha te nyírfa volnál, én lennék a játékos szellő,
mi ágaidat táncoltatná
Ha te vörös virág volnál, én lennék a kolibri,
szemeimmel csak téged látnálak
Amíg élek
Szeretlek
Semmit nem várok jobban, mint
Zakatoló szíved lágy ütemét a fülem alatt
Elernyedt végtagokkal feküdni rajtad, miközben
Reám hinted édes csókod betakarva szerelmed paplanjával
Egyszerre mindenem bizsereg érintésed lágy cirógatásától
Teljesen elkábulok illatodtól
Lepillantasz reám azokkal a mélységes szembogaraiddal
Egy pillanat alatt mosódik egybe köröttünk minden,
Hozzád, ki rám talált
Szememből könnyek hulltak
Elmúlt szép idő emlékeiért szóltak
A sötét magány magával rántott a mélybe
Ott emésztett úgy tűnt, talán örökre
Szerelmi vallomás
Remény
Talán azt hiszed vége mindennek
És talán nem tudod az okát még ennek
De nem is kell tudnod
Elég annyi hogy már unod
Hogy minden nap ugyanazt teszed
Úgy érzed elment már az eszed