Szerelmi vallomás

Hanyatt fekve
A csillagokat kémlelve
Tudom. Érzem a szívemben
Hogy szeretlek

Fejemnek párnául szolgál a tested
Kezedet lassan a hajamba rejted
Eme tetted ajkaimnak mosolyt enged
A szerelem tüze lángra lobbant benned

Édes mosolyod láttán
Érzéseim rózsaszín fátylán át
Kérem a hold áldását
Hogy terelje haza ezt a két elveszett báránykát

Mert mikor egymás nélkül elvesztünk
Hamis álmainkat kergettük
Hogy egymás karjaiban kelhessünk
A vágyinknak engedjünk
S végül a másikért szenvedtünk

S most hogy fogod a kezem
Befoltozod a sebem
A békét meglelem
Ezt az érzést kedvelem

A hold népe a csillagok
A bensőmé a pillangók
Zabolázhatatlan lázadók
Tökéletes udvarlók

Cirógatnak pille szárnyaikkal
Miközben te elárasztasz csókjaiddal
Orromban érzem hűs aromádat rozmaringgal
Álomba ringatsz szép szavaiddal

Mámoros csókot hintesz számra édes ajkaiddal
Hűen védelmezel karjaiddal
Lágyan temetsz be egy Azália szirmaival
Halkan súgod fülembe kis titkaidat

Hogy mennyire szeretsz
Ha velem vagy mindig csak nevetsz
Mellettem el nem eshetsz
Nyugalomra lelhetsz

S én ugyanolyan halkan visszasúgom
Hogy te vagy az én kisgalambom
Uralmad felettem teljhatalom
Érted én mindenemet odaadom

Így feküdtünk a csillagos ég alatt
A fekete lassan vörösbe fakadt
Ahogy előbújt a pirkadat
Megpecsételve sorsunkat

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x