Hanyatt fekve
A csillagokat kémlelve
Tudom. Érzem a szívemben
Hogy szeretlek
Fejemnek párnául szolgál a tested
Kezedet lassan a hajamba rejted
Eme tetted ajkaimnak mosolyt enged
A szerelem tüze lángra lobbant benned
Édes mosolyod láttán
Érzéseim rózsaszín fátylán át
Kérem a hold áldását
Hogy terelje haza ezt a két elveszett báránykát
Mert mikor egymás nélkül elvesztünk
Hamis álmainkat kergettük
Hogy egymás karjaiban kelhessünk
A vágyinknak engedjünk
S végül a másikért szenvedtünk
S most hogy fogod a kezem
Befoltozod a sebem
A békét meglelem
Ezt az érzést kedvelem
A hold népe a csillagok
A bensőmé a pillangók
Zabolázhatatlan lázadók
Tökéletes udvarlók
Cirógatnak pille szárnyaikkal
Miközben te elárasztasz csókjaiddal
Orromban érzem hűs aromádat rozmaringgal
Álomba ringatsz szép szavaiddal
Mámoros csókot hintesz számra édes ajkaiddal
Hűen védelmezel karjaiddal
Lágyan temetsz be egy Azália szirmaival
Halkan súgod fülembe kis titkaidat
Hogy mennyire szeretsz
Ha velem vagy mindig csak nevetsz
Mellettem el nem eshetsz
Nyugalomra lelhetsz
S én ugyanolyan halkan visszasúgom
Hogy te vagy az én kisgalambom
Uralmad felettem teljhatalom
Érted én mindenemet odaadom
Így feküdtünk a csillagos ég alatt
A fekete lassan vörösbe fakadt
Ahogy előbújt a pirkadat
Megpecsételve sorsunkat