Remény

Talán azt hiszed vége mindennek
És talán nem tudod az okát még ennek
De nem is kell tudnod
Elég annyi hogy már unod
Hogy minden nap ugyanazt teszed
Úgy érzed elment már az eszed
Szemeid előtt látod még Őt
És az ajtó előtt állsz őrt
Nehogy elmenjen a reménnyel együtt
És sötétség legyen mindenütt
Őrzöd az ajtót nehogy elmenjen
Oly kitartóan, oly feleslegesen
Hiszen régen volt már hogy elhagyott
S azóta a te szeretetteljes szíved is megfagyott
Magával vitt belőled egy darabot
S mégis hamar elmúlt a haragod
Mert szeretted Őt minden porcikáddal
Angyalnak hitted arany glóriával
S most hogy nincs már, üresség honol benned
Egyedül kell tovább menned
A saját utadat kell járnod
Sok dolgot kell még látnod
Szóval kérlek ne add fel
Ezt a világot egy másikért ne hagyd el
Fájdalomtól égő lelked talál majd vigaszt
Míg életed lángja alatt el nem olvad végleg a viasz

Megosztom valakivel...
2 1 értékelés
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x